2015. április 12., vasárnap

Almási Dániel: A jubileumi pályázatra készült írások



Ha a táskám beszélni tudna

Ha a táskám beszélni tudna elmondaná mondaná milyen vagyok. Szétszórt, trehány esetleg lusta? Ha a táskám beszélni tudna nem unatkoznék a buszon, lenne egy tolmácsom! Ha a táskám beszélni tudna talán így írná le egy napját:
„Álmosan pislogok. Dani pakol. Belém pakol. Később beülünk egy autóba, ahol néha Dani tornacuccával hosszas beszélgetésbe elegyedek. Dani kiszáll, és megyek én is. És berak az iskolaszekrényébe, mert hogy a táskák arra valók. Kb. 45 percenként kinyitja a szekrényt és kivesz belőlem valamit. Vagy uzsonnát vagy könyveket. Gondolkoztam már rajta , hogy miért, de túl sok volt az ok, és én még csak egyig tudok  számolni! Szégyen! Mikor Dani órái abba maradtak, elindul haza. A metrót utálom, de a buszt még jobban mert itt nem cipel! Ha hazaérünk, Dani ledob magáról . Felháborító! Káromkodni akarok, de nem tehetem, hiszen végre hagy aludni! Tehát alszom, és arra gondolok, hogy holnap kezdődik elölről!”

A világ nagy, és te kicsi vagy!

Nagy a világ, és te csak egy pont vagy benne!
Nagy a kontinens, és te csak egy pötty vagy benne!
Nagy az ország és te csak egy állampolgár vagy benne!  
Nagy a város és te csak egy lakos vagy,
De mégis nagynak érzed magad!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése